Fél 8 körül keltünk újra, hogy fel tudjunk készülni a reggelire ami 8-tól 9-ig tart. Addigra az ég is beborult. A reggelink sem volt olyan bőséges, mint amilyet eddig más helyeken tapasztaltunk. Talán ez volt a szállás egyetlen kis negatívuma. Habár ez sem volt igazán negatív.
Délutánra kisütött a nap, csak mérsékelten, de nagy boldogságot okozott. Az első sugarak láttán azonnal visszamentünk a hangulatos kis pékségbe. Hallottatok már a Take away krém teáról? Szóval a két kis sütit, a krémet és a lekvárt egy dobozba rakta, mellé kést és szalvétát. Pár perccel később már a tengerpart felé tartottunk egy Subway szendviccsel, egy teával és a krémtea szettel elvitelre. Lényelmetlenül, de büszkén leültünk a lépcsőre és élvezve a nap első, de lassan utolsó napsugarait, megettük a szedvicset a sütit és megittuk a teát. Közben egy önveszélyes gyereket néztünk, aki úszógumival egymagában bement a jéghideg vízbe. ÉS ÉLVEZTE!
Még szivárványunk is volt!
Mielőtt a nap végleg alá bukott volna a horizonton, még volt úgy egy óránk. De abban az egy órácskába igazán kitett magáért és a legszebb arcát mutatta. Ebben az egy órában volt szerencsénk megvalósítani az egyik álmomat. Visszatértünk Torquay-be hogy mehessek a körhintán. (Csodálatos volt a kilátás. A szülinapi vlogban ezt is láthatjátok.)
A körhinta után még sétálni szerettem volna, de K határozottan vissza akart menni a szállodába. Puffogtam. Utolsó napsugarak meg minden. Végülis nem bántam, mire visszaétünk a szállásra, le is ment a nap. K azt mondta, elmegy felfedezni a szállodát. Egyedül hagyva a szobában...
Rövidesen visszatért és ragaszkodott hozzá, hogy menjek le vele. Bevezetett az üvegházba, leültem. A rövid út alatt egy idősecske férfi le is szólított, K elmagyarázta, hogy ő a tulaj. Aztán a tulaj újra megjelent, nagy fehér dobozt rakott az asztalra, hogy bontsam ki. Ez a csodaszép torta várt az alján, hogy végre örömet szerezhessen.
Akkor a tulaj felkiáltott, azt mondta ma van a szülinapom és mindenkit éneklésre buzdított. Aztán mindenki énekelte, hogy Boldog szülinapot. Hihetetlen érzés volt, hogy egy rakás idegen nekem énekel, mert szülinapom van. Azt hiszem, ez valami olyasmi lehet, ami csak angliában eshet meg. Valahogy az emberek kedvesek, nyitottak és nem sajnálják jobbá tenni a másik napját valami kedvességgel. Általában akkor sem, ha nem kedvelik (és utána kegyetlenül kibeszélik a háta mögött).
Azzal az édeskés ünnepi érzéssel a szívemben, a torta joghurtos emlékével a számban félrevonultunk, de még a közösségi térben maradtunk. Azt terveztem, hogy mindenkinek válaszolok a szülinapi köszöntésekre, amikor egy idős csapat leült közel hozzánk. Lassanként bevontak minket is a beszélgetésbe, és csitri tinikként hajnalig beszélgettünk bandába verődve. Annyira jól éreztük magunkat, hogy másnapra is egyeztettünk egy találkozót az esti órákra.
Nagyon boldog szülinap kerekedett végül az esősnek induló napból. Köszönöm K! 

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése