Ebben a pillanatban fejeztem be a Corpse Party első részének PSP verzióját. Ez a 1998-as játék felújított változata, amit a következő résszel együtt kiadtak PSP-re. A grafikája kidolgozottabb az eredetinél, de megtartották az eredeti pixel stílust és úgy mindent egybevéve hatalmas élmény volt.
A történet egy iskolai fesztivál után játszódik, amikor a diákok a takarítással foglalkoznak... meg persze egymás riogatásával. Az egyik lány előáll ezzel a rémisztő sztorival, amit az osztályfőnök szakít félbe.
Mayu, az egyik lány utolsó napja ez, és meggyőzik a tanárnőt, hogy hadd maradjanak még egy röpke rituáléra!!! Persze egyértelmű, hogy baj lesz ebből.
A rituáléhoz egy katashirot használnak és most nem írom le az egész dolgot, de a lényege, hogy mind megragadják a papír babát és a végén annyi felé szakítják, amennyien vannak. Ennek a szakadt cetlinek az lenne a funkciója, hogy örökké barátok maradnak... aztán pedig ennél is fontosabb szerepet kap, ugyanis csak ezzel a cetlivel tudnak haza térni.
A történet 5 fejezetre van osztva, amiket kifejezetten rövidnek tartottam. Az első fejezetben Naomi és Seiko karakterét irányítjuk. Fent beillesztettem egy képet, hogy szemléktessem, miféle figura is Seiko. Rengeteg poén megszólalása volt, abszolút szégyentelennek mutatkozik a legjobb barátnője előtt.
A fejezet vége egy ominózus szerencsétlenkedésbe torkollott számomra, amíg ott helyben hozzá nem sikerült szoknom, hogy csak a nyilakkal irányíthatom a karaktert.
De úgy látom, más sem díjazta ezt a kis részt:
Egyébként az a menekülés az első fejezetben a legkeményebb szerintem, utána már sokkal élvezhetőbb az egész. Főként a sztori miatt, ahogy lassanként megfejtjük, hogy hogyan juthatunk haza. A játéknak egyébként rengeteg vége van, így bármikor elhalálozhatunk, ami persze nem mindig vezet azonnali véghez, így nem is mindig tudjuk, hogy most éppen hova kell visszatölteni, hogy elkerüljük a kellemetlen véget. Leghosszabbnak az utolsó fejezetet tartottam. Nem tudom kinek mennyi, de nekem vagy 5 órámba telt, ezzel végülis 5x annyi időbe mint bármelyik másik fejezet. Persze rengetegszer vissza töltöttem olyan részeknél, amikről azt hittem rossz felé visznek, pedig nem...
Az egész játék nagyon egyben volt. Tetszett - a mostanában vissza kacsintgató - pixel design, a karakterek. Habár szerettem volna többet látni Morishigéből. Aki ismer az tudja, hogy képes vagyok megnézni egy animét, csak mert van benne egy hozzá hasonló karakter. Tetszettek a dalok, és maga az ötlet, ami kibontakozott. Végül aztán a True ending itt hagyott minket ezzel a furcsa drámaian keserédes utóízzel a szánkban.
Az extráknak csak holnap állok neki, de így is mindenképpen nagyon ajánlom a játék első részét. Hamarosan el is kezdem majd a másodikat, és reménykedem hogy az is hasonlóan izgalmas élmény lesz!
