Cseresznye virágzás a Millenáris parkban, és egy új könyv

  Ma csak néhány képpel szerettem volna érkezni, amiket a Millenáris parkban csináltam. Apa tegnapelőtt azzal a fülessel érkezett haza, hogy a hely brutálisan cseresznyevirágokba öltözött. Van valami hivatalosan ünnepélyes abban, ahogy a fák minden évben felveszik az ünneplőruhájukat, hogy végre elbúcsúzzanak a zord, letargikus téltől. 

  Az oda úton azonban rátaláltunk arra a rég elfeledett antikváriumra, ahova régen jártam. Illetve az egyikre a sok közül. Szerintem legalább egy órát vesztegettem ott el, minden könyvcímet átbogarásztam, és nagy nehezen otthagytam 2 könyvet, ami egy már megkezdett sorozatom darabja lenne. De végül kikotortam ezt az érdekesnek tűnő halálon túli szerelmes sztorit. Eleinte azt hittem, hogy vissza is rakom, unalmas szerelmi sztori.... de végülis legalább a fülszöveget végig olvastam, ha már 2 másik könyvet megerőszakoltam, hogy levegyem a polcról. Akkor megütött az utolsó mondat. 

"Ryder már 5 éve meghalt."

Azaz, ez egy szellemes szerelmi történet!! Ráadásul valahogy titkolja, úgyhogy már alig várom hogy reggel olvasással kezdjem a napot. Az utóbbi néhány hétben nagyon megszerettem ezeket a tini sztorikat, amiket tiniként kerültem. 
 

Ti mit olvastatok legutóbb? 

 

Rémtörténetek, amik befolyásolhatják az agyunkat

 A napokban gyakran néztem egy instagram oldalt, ahol AI rémszorikat mesél el egy síri hang, amiről még azt is nehéz eldönteni, hogy férfi vagy női. A hang torz, mint a régi riadós instrukciók. A rémtörténetet úgy meséli el, mintha akármikor megtörténhetne velünk és instrukciókat ad arra az esetre, ha ez megtörténne. 

A történet itt válik érdekessé. Az instrukciók olyan betegségeket táplálnak, illetve - ha lehet - hoznak létre, mint az OCD, vagy például a Capgras szindróma. 

Sok videó szerint, ha valamelyik családtagoddal kapcsolatban olyan érzésed van, hogy az nem ő, ne ess pánikba hanem kövess egy sor utasítást. Sok mindent felsorol. Például, hogy mit válaszolj egy bizonyos kérdésre, és hogy hányszor kell elmondanod ugyanazt a mondatot. Hogy hányszor kell csinálnod valamit, hogy hány órakor nézz ki az ablakon. 

Egy átlag néző szemével egy ilyen videó érdekes és hátborzongató, de valamelyik nap, amikor már a 4. -5.-et néztem, feltámadt bennem ez a gyanakvás... 

Mintha ezek a videók ezzel a különleges régi kazetta felvétel képi világgal és a meggyőző hanggal, mintha formálni akarnák az agyunk belső elrendezését, átírva a jelenlegi gondolkodásmódunkat. A hang is olyan, mintha igyekezne meggyőzni, hogy ez az egyetlen módja. Kíváncsi vagyok, hogy a színek, a zaj hatások a felvételen, a régiesített képi világ, az uncanny valleyszerű hátborzongató arcok a képeken, amik a háttékben váltakoznak mennyire vannak hipnotizálásra programozva. Ugyanis nekem néhány napi nézésük elég volt, hogy arra a következtetésre jussak, ennek a fogyasztása nem lehet jó hatással az agyra hosszú távon. 

Gondoljunk csak bele, ahogy nézegetjük napi szinten ezeket a meggyőző videókat. Szinte hipnotikusak. Tudjuk, hogy hazugság de az agyunk már hozzá szokott. Már nem reagálunk érzékenyen a horror elemre, már természtes. Azután már természetes, hogy pontosan 5x kell elmondanunk ebédnél, hogy nagyon szépen köszönjük finom volt, különben valami fog történni. Majd azt vesszük észre, hogy ránézünk a családunkra és keressük bennük az idegent. 

Március 15 - Fotóblog

 

Már évek óta szerettem volna részt venni egy 48-as megemlékezésen, és az idén végre sikrült. Igaz, így a választások előtt inkább úgy jött le, mint egy nagy kampány, de mindenképpen jó élmény volt. Még sosem láttam ennyi magyart egy helyen zászlóval, mindenki vidám volt, békés és úgy éreztem, hogy ezek az emberek tényleg becsülik, hogy magyarok lehetnek. 

Hortobágy csárda, Petőfi betért ide - Fotóblog