Telefon kaland - 3. rész - Túladok a Z flip 5-ön

 Nemrég arra ébredtem reggel, hogy a telefonom nem kapcsol be. Hát ez nagyszerű - gondoltam - Biztos megint elfelejtettem bedugni. De be volt dugva. Megigazítottam a töltőfejet, hátha az a baj. De nem. Néhány másik töltő és fali konnektor kipróbálása után biztosan kijelenthetem, hogy a telefonnal van a baj. 

Az előző este felemeltem, de a szíj, amit a telefon éppsége érdekében tartok rajta, beakadt és kirántotta a kezemből az egészet. Arccal bele is csapódott a szekrénybe. Semmi baja nem volt látszólag és utána is használtam. Milyen érdekes, ilyen dolgok nem történtek meg a 100 éves Galaxy S7 edge telefonommal. Mintha a belső szorongás, hogy elejtek egy ilyen törékeny telefont, lenne az, ami teszi a dolgát. 

Már az ágyba készülve észrevettem, hogy egy frissítés akar utat törni a telefonomba, el is indítottam a letöltést és folytattam az esti rutint. Később megrántottam úgy, hogy be volt dugva. Reggel már nem kapcsolt be. Valószínűleg a három egyike okozta a problémát. 

A telefont októberben vettem, így még pont garanciás. Azzal a lendülettel becsomagoltam, és másnap szépen fel is adtam. Szerencsére az egész mizéria hétvégén zajlott le, így nem egy munkanapon ébredtem arra, hogy "hé, amúgy nem szólt az ébresztő!"

A telefon egy hétig volt a szervízben, addig a régit használtam. Azt hiszem az a Samsung Galaxy S7 Edge volt leghosszabb ideig a mindennapjaim része és a kedvencem is. Megbízható telefon, a legjobb. Rendesen sokkolt, amikor újat vettem, és bevallom, nem is igazán szerettem meg az újat. Mondjuk úgy, hogy nem is hiányzott. Még ha gonoszan is hangzik. 

Amikor végre megérkezett a szervízből, nem meleg otthon fogadta. Megsajnáltam, de nem akartam megtartani, mert tudom hogy csak újra kárt tennék benne és nem akarok minden évben új telefont venni. 

Állandó rettegés a leejtéstől, vagy hogy megkarcolom a körmömmel. Az a nagy tok, amitől nem tudom berakni a zsebembe az utcán, de a tok nélkül nincs biztonságban... Elhatároztam, hogy eladom. 

Pénteken fel is raktam az ebayre és a facebook marketre. Az egész szombatom ajánlatok elutasításából és érdeklődőkkel való diskurálásból állt. Némelyik megpróbálta az ár kétharmadát ajánlani. Velük csak gizdáskodtam. Az vicces volt. Mások csak megkérdezték, hogy megvan-e még, azután sosem írtak. Egy személy el is akart jönni érte, de nem jött. 

Aztán valaki postázást kért és azt ajánlotta, hogy azonnal fizet. Azt gondoltam, hogy ha tényleg utal, akkor tényleg postázom is, ennek semmi akadálya. Azután teljesen érthetően azt írta, hogy előbb vigyem el a postára, és majd ott utal. 

Habár teljesen érthető, itt már elkezdtem gyanakodni. 

Képet kellett neki küldenem a csomagról, rendes videót a telefonról. Szóval úgy tűnt, hogy tényleg igazi vásárló, de valami mégis sántított. A postán is kellett képet küldenem, hogy majd akkor utal, ha feladtam. Ami azután következett, az volt az a pont, amikor tudtam, hogy ha feladom, nem fogok pénzt kapni. 

Elkérte az email címemet, amire egy bankos emailt kaptam. Illetve egy gagyi email jött, ami úgy volt megcsinálva, mintha bankos lenne. Erre elküldette velem a blokkot, ezt megtettem, habár teljesen biztos voltam benne, hogy a bank nem küld ilyen emaileket. Plusz ez egy wise email volt. A wise nem egy bank! Gyanús. 

Egy email biztosított róla, hogy hamarosan megkapom a pénzem. Haza jöttem, mert a postán nem találtam semmi bizonyítékot arra, hogy ez egy csalás, de azért tovább kerestem a gépen is. 

Mikor megtaláltam 2 ehhez kapcsolódó témakört is a redditen, azonnal visszamentem a postára haza hozni a csomagom. Rendesek voltak. Nem kérdeztek semmit, csak visszaadták a csomagom, és a pénzt. Végül az ebayen adtam el, és aznap fel is adtam. Másnap megérkezett az új telefonom. 

Telefon kaland - 1. rész - Miért éppen Oppo?!

 

  

Mai bejegyzésem egy régi vágyamról, lemondásról, örömről és bánatról szól... Az Oppo márka összehajthatós telefonját 2022-ben vettem, amikor lecsaptam egy jó ajánlatra az ebayen. De miért ezt a márkát?

Mindenki tudja, aki közelebbről ismer, hogy 2017 óta a Samsung galaxy s7 edge telefonomat használtam. Csak azért vettem meg, mert K ezt a telefont nézte ki és mikor az övé megérkezett, nekem is megtetszett. 

Sosem felejtem el, amikor Virággal Budán egy telefonos boltban álltunk, és megláttuk azt a lekerekített oldalú telefont. Hát rendesen leszóltuk. Még akkor is leszóltam, amikor K megrendelte. Aztán megtetszett. Egy használt boltban vettem - amit apa mutatott - új állapotúan a Pólusban. 

Az összehajthatós telefon persze nem váltott ki ilyen kétes érzelmeket. Amikor 2020-ban megláttam az elsőt az egyik slow living blogban, azonnal beleszerettem az ötletbe. Mármint... visszajön a hajtogatás? Még jó hogy nekem azonnal kellett. 

Nemsokára összetörtem a telefonom egy balesetben. A zuhanykabin tetejéről esett be a zuhanytálcába. Akkor majdnem le is cseéltem, de végül... rájöttem, hogy szeretem és még túl jó. Egy kijelzőcsere után még 2 évig használtam. Ezalatt a samsungnak bőven volt ideje fejlesztgetni az összehajtható technolóhiáját. Figyelemmel követtem a változásokat, ahogy lassan megjelentek a másodlagos kijelzők és egyre több funkciót láttak el. Ahogy a hajtásnál egyre keskenyebb lett a rés. Ahogy a többi márka is előállt a saját összecsukható mobiljával.

Végül aztán egy Oppo telefon mellett döntöttem. Nagyon szeretem a Samsungot és nehéz döntés volt, mert már régőta követtem a zflip alakulását és nagyon szerettem volna egy olyat, de a 4 még nem volt elég jó az 5 meg még nem jelent meg. Az én régi telefonom pedig már kezdett ketté válni és nagyon lelassult, illetve tele volt. 

Az instagrammon néztem ki az Oppo ékszerdobozát. Ez egy gyönyörű telefon és a színe az első lila, ami igazán megragadott, amit igazán szépnek tartottam. 

Azután még tervezgettem és nézegettem, de végül meggyőztem magam, hogy jó lesz ez az Oppo! 2022 májusában végül megérkezett. 

A nagy örömöt azonban hamar elnyomta az a kis szomorkás hangulat, hogy már nem a kis galaxy s7-emmel járok dolgozni és ráadásul a munkahelyem is új volt. Nem örültem. Végül aztán lazának kezdtem érezni a gerincét, és zavart a puha képernyő. 

Egyik este aztán ahogy elbóbiskolat és majdnem kicsúszott a kezemből, meg is karcoltam a körmömmel, amikor elkaptam. Szóval elhatároztam, hogy eladom, és veszek egy Samsungot, addigra megjelent az 5 és az ára is lement a közelgő 6 miatt. 

A döntésemet követő napokban szálltam fel a buszra, amin egyedül voltam és percekkel a kijelölt idő előtt érkezett. Mégis annyira sietett, hogy még a lépcső közepén jártam, amikor beletaposott. A telefon persze kirepült a kezemből és a gerincének a sarkára esett. Megrepedt a kijelző és a felső fele használhatatlanná is vált. 

Croome

 

Ma Valentin nap alkalmából végre újra kirándulni mentünk. Kezd már hosszú lenni ez a tél, nagyon nyomott a hangulat és a munkahelyi viszályok sem tesznek éppen jót a jó hangulattal. Már nagyon ránk fért.

Tegnap találtam 2 helyet, ami nyitva van, és nincs is veszélyesen messze. Végül a Croome house mellett döntöttem méghozzá azért, mert nem csak kávézó, de teázó, könyvesbolt, ajándékbolt és múzeum is tartozik hozzá.

Bevallom, ha ilyen házba jövünk, akkor nem gyakran érdekel a múzeum. A fontos infót megkapom a kiskönyvecskéből, amit minden házban megveszek vagy pedig az ott dolgozó önkéntesektől. Azonban a mai napon nagyon örültem, hogy a múzeumban kezdtünk.

Semmi kedvem nem volt. Látni akartam már a házat, sétálni akartam és azt a felszabadult érzést, amikor végre valami nagyon szépet látok. De érdekelt, hogy mi van ott, mert egy idős bácsi, aki 72 éve dolgozik a házban, azt mondta, hogy ez a hely a második világháborúban egy légierő bázis volt, méghozzá a legtitkosabb, és hogy itt fejlesztette ki a radart egy nő!

Tele volt érdekes posztereken szépen elrendezve az információ. A radar, a repülők, a bázis miniatűrje, képek az ott dolgozókról, sok információ az egyik ott dolgozó esküvői ruhája, amiben a helyi szintén megnézhető templomban ment férjhez! Egy repülő sérült motorja, egy pilóta szemüvege, gázmaszk, a hozzá járó utasítás és nagyon érdekes volt minden.

Kiemelkedő információ volt az a vitrin, amit George Lockról állítottak össze, akiről azóta sem találok semmit. Most sikerült rátalálnom egy könyvre, amiben van egy fejezet róla, hogy végre megtudjam, hogy ki is volt ő igazán és bővebben.

Elindultunk a ház felé, megnéztük a templomot, ott talán hidegebb is volt, mint kint a szemetelő élőben a maga kis ködjével. Maga a ház egy kisebb sétára volt a bejárattól, amit egy gyalogúton kellett megtenni. A táj gyönyörű, a kiskönyv szerint Anglia egyik legszebb ember által tervezett tája. Mert igen, a házat körülvevő természetet egy ember tervezte és kiviteleztette.

Ha ház nem bővelkedik a bútorokban, csak egy könyvespolc sor és egy rakás porcelán maradt. Ennek az az oka, hogy ennek a háznak a történelme a leggazdagabb azok közül, hol valaha voltunk. Vagy legalábbis úgy tűnik. A világháború után, amiben a Coventry 10. grófja meghalt, és sosem tért vissza a házba, a család kisebb házba költözött. A bútorokat, amiket nem vittek el, azokat eladták. A könyveket hasonlóképpen. A házat ezután 3 évig nem tudták eladni, és lebontani olcsóbb lett volna, mint fenntartani. Amikor a gróf és egy másik örökös meghalt, még halál adót is kellett fizetniük, mintha nem lenne elég a veszteség a fiad elvesztése, és a kenyérkereső kiesése, még büntetést is kellett fizetni utánuk!

A ház egyébként nyárilaknak készült, Gróf George William egyébként Londonban pezsgő társasági életet élt első feleségével, aki nagyon szerette a londoni bálokat. A Gróf még festményt is festetett, hogy kitegye a Londoni lakásába és mutogathassa a bálokon, hogyan fog kinézni a nyári lakja. Első felesége pedig csinos, szép asszony volt és rengeteg fehérítő sminket használ, ami ólmot tartalmazott. A kisfokú ólom mérgezése pedig zöldutat engedett a tuberkulózisának, ami a halálát okozta.

Mellesleg a Gróf és a felesége nem voltak felhőtlen viszonyban. A gróf már a mézeshetek alatt a vacsora asztal körül kergette feleségét egy szalvétával, hogy letörölje a rúzst a szájáról.

Következő feleségével azonban leköltöztek Londonból a Croome házba, és itt rengeteg növény dédelgetve éltek, ugyanis második felesége szerette a növényeket.

Miután arra az elhatározásra jutottak, hogy lebontatják a házat, a New Yorki Metropolitan múzeum megvásárolta a díszes mennyezetet és a kandallót. Abban nem vagyok biztos, hogy a falikárpitot is ekkor vették-e meg, vagy azt korábban adta el a család. Állítólag az egyik fiú megszállott szerencsejátékos volt, és adósságba verte a családot.

Azonban mindezek után a házat mégsem bontották le, hanem iskolának vették meg. Szerencsénk volt találkozni valakivel, aki itt járt iskolába, jobban mondva itt élt. Iskolaként ugyanis állami gondozott gyerekekkel foglalkoztak, akiket apácák "tanítottak". A 72 éves bácsi azt mesélte, hogy ő azért került ide, mert az apja nem volt annyira jó ember és habár nem mondta, de arra következtetek, hogy verte. Rideg emberként jellemezte. Azt mondta, hogy sok autista és ADHDs gyerek is került be, és nyilván azokat gyakran meg is büntették, akik nem tudtak egyhelyben megülni vagy nyugton lenni.

Elmesélte, hogy az első napján egy fiú a lépcsőn ült, és ő szólongatta, köszönt neki. De az nem szólt vissza.

Az apácákról azt mesélte, hogy nem bántak jól velük. Hogy korábban más helyeken is volt iskolában, de ez volt a legrosszabb és hogy semmit nem tanítottak, nagyon gyenge volt a tanítás, mert semmit nem néztek ki belőlük. Nem messze volt egy rendes iskola, ahol jókat tanultak, de nem vizsgázhattak, így habár tudással, de bizonyíték nélkül kerültek ki a nagyvilágba. Ő személy szerint egy gyakornokság útján tanult építőmunkásnak, majd egyre többet tanult másoktól és céget alapított, ami jól is ment. Boldog családi élete van a feleségével és a gyerekeivel, unokákkal.

Egy gyerekkori emléket is elmesélt, amikor beszöktek a barátaival a gyümölcsösbe, és ettek 1-1 almát a földről, de neki bűntudata lett és elment a papnak gyónni. Azt hiszem ez egy hétfői napon történt, mire szerdán behívták és az egyik apáca vonalzóval verte szét a kezét a lopásért és azt mondta neki, hogy valaki meglátta. Csak felnőttfejjel jött rá, hogy hazudott az apáca, mert a testvérétől hallotta, a paptól.

Érdekes volt a mai nap, jó történeteket hallottunk. A valamikori ebédlő külön felkeltette a figyelmem a szokatlan színes mintázataival. Az önkéntes elmesélte, hogy ezek a minták nem voltak ilyen színesek, de a Hare Krisna hívők laktak pár évig a házban és ez volt a fő fogadószobájuk. Ők festették be a mintákat olyanra. Mellesleg izgalmas és friss volt az a szoba a szokatlan színeivel.

Nagyon jól éreztem ma magam, még néhány új könyvre is szert tettem. A teázás sem maradt ki, és az időjárás sem szegte kedvünket.